11-08-04
Csabi
2011. aug. 4. 22:13, a bejegyzést gaaljulianna írta
| 1 komment
hallottam hiányolsz... Niki most mondta. ezért megérdemelsz egy külön bejegyzést a hibernált blogomban.
minden oké???
11-02-11
fordulópont
2011. febr. 11. 12:43, a bejegyzést gaaljulianna írta
| még nincsenek kommentek
nagyon boldog vagyok.
11-01-25
művésznő
2011. jan. 25. 10:37, a bejegyzést gaaljulianna írta
| még nincsenek kommentek
mondom a borinak: "feküdj le, beteg vagy, most ne művészkedj", amikor látom, hogy a nappaliban berendezett műterme felé veszi az irányt. mezítláb. lázasan.
11-01-12
xmas blue
2011. jan. 12. 20:47, a bejegyzést gaaljulianna írta
| 3 komment
leszedtük a karácsonyfát, és így jelenleg karácsonyfaleszedés utáni depresszióban szenvedek.
bori (nem, nem hívom ezután ötévesnek, egyrészt mert már hat, másrészt mert kedvenc fotós kollégám ezt kimondottan kérte) már régóta sürgette a leszedést, ezt nem is értettem, na én pedig húztam az időt ameddig lehetett. sőt, annál egy icipicit tovább, mert az alsó ágak az utolsó napokban már teljesen kopaszak voltak, a végén már szellőztetni sem nagyon mertem, csak miután meggyőződtem róla hogy kint teljes a szélcsend, közel mennünk egyáltalán nem szabadott, sőt, nézni is félve néztünk arrafelé, nehogy megrémüljenek a tűlevelek.
aztán eljött a nap, amikor nem volt több kifogás. én gyászban, gyerek extázisban. na gyerünk, álljunk neki, mondom elkenődve. erre megfogja a kezem, odahúz a fához és megállunk előtte. beszédbe kezd. "kedves fa. el kell tőled búcsúznunk. nagyon szerettünk, és hiányozni fogsz, de sajnos le kell, hogy szedjünk. de ne félj, jövőre újra eljössz hozzánk". én csak ott állok meghatva, hogy na ez a gyerek aztán tud búcsúzkodni, ő meg nosza, minden elérzékenyülés nélkül nekiesik a fának. még élvezi is.
kész, minden gömb, minden égő a dobozban.
jön a neheze. fa teraszra kiráncigál, hirtelen bokáig tűlevelekben járunk. bori viháncol, neki tetszik, nekem kevésbé, kész akupunktúra. na aztán jön ami még nem volt. kidobjuk a fát az erkélyről miután meggyőződtünk róla, hogy gyilkolunk meg senkit az utcán az egyébként nagy darab fával. mi is megyünk utána, de mi a lépcsőt választjuk. ott lent pedig vár a meglepetés: egy, azaz egy darab tűlevél nem sok, annyi sem maradt a fán. egy sem. pucér lett teljesen. röhejes látvány szegény. elvonszoljuk a kuka mellé. és magára hagyjuk. nem tudom, valószínűleg egy kissé infantilis vagyok, de én kicsit meggyászolom. még jó hogy itt van egy hatéves, kevésbé szentimentális emberke. ő vígasztal.
11-01-01
2011
2011. jan. 1. 10:30, a bejegyzést gaaljulianna írta
| 3 komment
mindenkinek buék!!!
(Csabi neked külön is :-) várom továbbra is a kommenteket. már ha írok nagy ritkán...)
10-12-20
na itt az unokahugi... jelenleg így fest..
2010. dec. 20. 22:51, a bejegyzést gaaljulianna írta
| 3 komment
10-12-18
sári
2010. dec. 18. 7:49, a bejegyzést gaaljulianna írta
| 1 komment
hát az történt az éjjel, amíg mások édesdeden aludtak, hogy én meg nagynéni lettem ismét!!!!!!!!!!! éjjel 2-kor megszületett sárika, bár egy kicsit korábban, de egészségesen és ez a lényeg... ha két órával korábban születik, épp a borival egy napon lett volna a szülinapjuk, de úgy döntött, hogy különbejáratú szülinapot szeretne magának. igaza is van.
üdv kicsi sári, nagyon jó, hogy jöttél!!!
10-12-11
kineziológizáltam magam
2010. dec. 11. 17:13, a bejegyzést gaaljulianna írta
| 1 komment
olykor hajlamos vagyok azt hinni magamról, hogy nem vagyok normális, hogy életem krízisei eltereltek a helyes útról. na nem mintha nem érezném jól magam a bőrömben, mert amúgy tökéletesen jól vagyok. de ennek ellenére a legkisebb rosszkedvecske kezdemény észlelésekor visszavonulok és időtlen időkig analizálom magam, lassan kitanulom a pszichológus mesterséget. odáig elmerészkedek, hogy mindenkit egy kicsit furának, aberráltnak, lelki nyomoroncnak látok, akit gyermekkori, netán előző életéből hozott frusztrációi erősen a markukban tartanak.
mivel ennek fele sem tréfa, a múltkoriban elmentem egy kineziológushoz, jöjjön, aminek jönnie kell, boruljon a nyakamba életem minden elfojtott hazugsága, dolgozódjon fel minden frusztráció, hadd legyek végre kisimult és végtenenül boldog.
ketten is ajánlották a hölgyet, aki még azzal a nagy előnnyel is rendelkezett, hogy három háznyira lakik. remegő térdekkel mentem el hozzá, mit tudtam én mi vár rám amikor felszakad a gátlás és kiömlik az igazság.
namármost két eshetőség van. vagy nem szakadt fel a gátlás, vagy nem derült ki semmi sokkoló igazság, mármint olyasvalami, amit ne tudtam volna magamtól is.
pedig minden volt, amit el lehet képzelni, még hipnózis is, amiről csak sejtem, hogy nem igazán sikerült, mert közben arra gondoltam, hogy hány óra lehet, mennem kéne már haza. pedig én annyira, de annyira igyekeztem, de akaratom ellenére az ugrott folyton be, hogy ez a nő nem erősebb nálam, és nem tud hatni rám.
most aztán nem tudom, mi lesz. ki fog rajtam segíteni? vagy lehetséges, hogy szembe kell néznem a még sokkolóbb igazsággal: elképzelhető, hogy mégis normális vagyok.
10-11-29
elég
2010. nov. 29. 22:01, a bejegyzést gaaljulianna írta
| 1 komment
téli álmot akarok
10-11-18
vannak helyek...
2010. nov. 18. 21:45, a bejegyzést gaaljulianna írta
| 1 komment
... ahol jó lenni, egész egyszerűen jobb, mint máshol.
imádtam szardíniát, bár megmagyarázni nem tudom az okát. nyilván nem is kell. az persze tény, hogy jobb a kílma, lélegzetelállító a táj, ízes az étel, édes a szenvedély, az emberek pedig ösztönösen melegszívűek és vidámak.
ha mást nem, azt biztosan tudom, hogy most 9 napig boldog voltam....
10-11-05
la vita é bella
2010. nov. 5. 17:53, a bejegyzést gaaljulianna írta
| még nincsenek kommentek
hát basszus az van, hogy megint utazom. mondhatnám utazási helyzetbe sodort a sors. na ez kicsit sem panasz, inkább egy hurrá. mert utazni olyan nagyon jó.
pláne egy mediterrán szigetre, mégha azt egy halról nevezték is el...
mégha a kompon csövezni is kell.
mégha a bori baromira is fog hiányozni.
mégha...
nincs több mégha.
la sardegna! veniamo!!! :-)))
10-10-31
csak úgy
2010. okt. 31. 9:04, a bejegyzést gaaljulianna írta
| 1 komment
jól vagyok. semmi extra, semmi faxni, csak úgy szimplán eviselem, sőt élvezem, hogy az van, ami van. vagy nincsenek igényeim, vagy mindent magkapok. így nem is nagyon vágyom másra, mint még egyszer meghallgatni a eurythmics-től a right by your side-ot. aztán enni egy jó kis tojásrántottát reggelire zöldhagymával. épp olyan ez, mint ülni egy meleg vízes fürdőben és nem akarni tudomást venni az élet nagy dolgairól. és reménykedni, hogy nem hűl ki a víz. kiváltságos állapot ez, bár nagy dolgok véghezvitelére nem alkalmas. (már ha nem lenne nagy dolog, hogy
jól vagyok. semmi extra.)
10-10-13
kritika
2010. okt. 13. 21:43, a bejegyzést gaaljulianna írta
| 2 komment
ballagás az oviba
ötéves: mami nem szereti a kuplerájt.
én: nem.
ö: a kis kuplerájt sem.
é: azt sem. de mi szeretjük, ugye?
ö: hmm. én inkább a mamikához csatlakozom.
c s e n d - h a t á s s z ü n e t , ballagás tovább némán az utcán...
ö: és te is csatlakozhatnál hozzá...
10-10-12
niki
2010. okt. 12. 7:38, a bejegyzést gaaljulianna írta
| 2 komment
te is kapsz egy külön bejegyzést..
gégé
2010. okt. 12. 7:37, a bejegyzést gaaljulianna írta
| még nincsenek kommentek
örülök, hogy odafigyelsz rám.. :-)
10-10-10
csabi
2010. okt. 10. 10:43, a bejegyzést gaaljulianna írta
| 5 komment
hol vagy? élsz még?
10-10-09
nem
2010. okt. 9. 15:46, a bejegyzést gaaljulianna írta
| 1 komment
N E M
10-10-08
na ne máááár!!!!!!!!
2010. okt. 8. 12:18, a bejegyzést gaaljulianna írta
| 2 komment
emberek, akár hiszititek, akár nem, a törődés és a kedvesség is lehet fullasztó.. ami egyébként annyira, de annyira jól tud esni az embernek, hirtelen átfordulhat egy nagy magtengerré, és mint a filmeken, lassan, de biztosan elnyeli az embert. aki egy ideig még kapálózik, igyekszik a felszínen maradni, aztán feladja.
nincs persze szabály erre sem. hogy kell-e taktikázni, adagolni magunkat, vagy sem, hogy mikor, mit kell csinálni... túl egyszerű lenne. egy szabály mégis van: FIGYELNI a másikra. érezni, hogy neki mi a jó, valahogy egy hullámhosszra kerülni vele és átvenni egymás tempóját. és éppen annyit adni magunkból, mint amennyit a másik igényel és képes befogadni.
és most tök mérges vagyok, de visszafogom magam.
10-10-04
már megint a gyerek
2010. okt. 4. 15:03, a bejegyzést gaaljulianna írta
| még nincsenek kommentek
megyünk a gyerekkel egy jótékonysági koncertre, magyarázom neki, hogy egy néni fog énekelni, akinek az anyukája beteg.
de milyen betegsége van?
próbálom magyarázni, hogy mi az a rák - az ötévesnek, már ott tartok, hogy sejtek meg minden.
és miért lett beteg?
hááát, mondom, ezt nem lehet tudni, egyszer csak megbetegedett.
BIZTOS ROSSZ GONDOLATAI VOLTAK - mondja a gyerek öt év életbölcsességével, bennem meg megáll a szusz.
MIT MONDTÁL???? kérdem, mert biztos vagyok benne, hogy rosszul hallok. erre elismétli.
HÁT EZT MEG HOL HALLOTTAD? - kérdem, mert bár okos meg filozófus a gyerek, de ezt azért nem nézem ki belőle.
a petra mondta az oviban.
most már értem. a petra. aki szintén 5 éves...
szóval, megvan az a jelenet, amikor mindenféle micimackók és csokievés helyett két ötéves így tárgyal az oviban?:
- a nagymamám beteg volt. - és miért? - mert biztos rossz gondolatai voltak. - hát, szerintem is, csak ez lehet az oka. - és mindehhez egyetértően bólogatnak...
beszarás.
10-09-26
válogatós
2010. szept. 26. 19:36, a bejegyzést gaaljulianna írta
| még nincsenek kommentek
odajön hozzám a bence az oviban, amikor épp várom, hogy az én ötévesem elkészüljön. - csak azt szeretném kérdezni - szólít meg udvarisasan a helyes ötéves kisfiú -, hogy a bori miért nem válaszol nekem, amikor kérdezek tőle valamit. - tényleg nem válaszol neked? - kérdezek vissza, de közben majdnem megzabálom, annyira helyes. - nem! - válaszol már kicsit fel is háborodva, hiába, a sértett férfiúi önérzet... - és te szeretnél vele beszélgetni? - tudakolom. - igen!! - méltatlankodik bence. - de soha nem mond nekem semmit!! - rendben - zárom le a beszélgetést. - majd megtárgyalom én ezt a borival, és megkérdezem, hogy miért nem válaszol neked. közben jönnek néhányan a mosdóból, és hallva a beszélgetésünk végét, odakiabálják nekünk: - nekem válaszol! - nekem is! így némileg ketté osztódik a csoport, akinek válaszol a bori és akinek nem.
battyogunk hazafelé, gondolom, felhozom a témát. - bori - mondom -, odajött hozzám a bence, és azt szeretné tudni, hogy miért nem válaszolsz neki, amikor kérdez téged. - mert nem. - jön a hetyke és határozott válasz. - én csak a rolinak, a matyinak, az atikának és a máténak válaszolok. a többieknek nem.
pontosan tudom, hogy itt nekem már nem terem babér. mert a téma lezárva. eldöntötte.
- A blogomról
- Keresés
- Utolsó kommentek
- Csabi, csabi: Haho csoda Gju, naon góbi lett az oldal mióta lekoccoltál... »
- xmas blue, gégé: mi meg még mindig bámuljuk a karácsonyfát, mert így van... »
- xmas blue, gaaljulianna: látod Csabi, ezt bírom benned. egy mondattal elintézed. :-)) »
- xmas blue, csabi: Gju, oda se neki.ahogy Lali mondta Csokkancsnak:"Így dőlnek el a... »
- 2011, niki: Julcsi basszus, neked malacod van! :-)))))))) »
- Legtöbb komment
- biomasszaválogatás (8)
- zene kérdésekkel (7)
- no racism (6)
- halálom (6)
- ti férfiak 2 (6)
- Linkek
- freeblog főoldal
- freeblog admin
- Egyéb
