"Life is what happens to you while you're busy making other plans."

10-02-08

pék györgy jelentkezem

2010. febr. 8. 18:32, a bejegyzést gaaljulianna írta | még nincsenek kommentek

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

10-02-05

számol 2

2010. febr. 5. 17:46, a bejegyzést gaaljulianna írta | még nincsenek kommentek

jelentem a kiscsajt elkezdték érdekelni a negatív számok, már tudja, hogy 0-5 az minusz 5 és hogy 2-3 az minusz 1 és a múltkor azt kérdezte, hogy fél és fél az mennyi és fogalmam sem volt, hogy egyáltalán érti azt, hogy a féllel is lehet műveleteket végezni de lassan már semmin sem csodálkozom...

a kép önarckép, merthogy imád fényképezgetni és szerintem tökjóóóó

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

10-02-02

hálásantiszteletteljesen kérem és köszönöm

2010. febr. 2. 22:38, a bejegyzést gaaljulianna írta | még nincsenek kommentek

távol álljon tőlem, hogy egy kedves embert kibeszéljek, kicsit vacakul is érzem magam, de ami sok az sok. ma emailt kaptam valakitől valahonnan. bár személyesen nem ismerem, de levélben és telefonon már értekeztünk párszor, megkockáztatom, a tegeződés sem lenne elvetemült stílus. na így szól a levél:

Alulírott xxxxx, a xxxxx Gimnázium újságíró szakkörének vezetője, a suliújság "főszerkesztője" azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok Önhöz, kedves Julianna, hogy munkáltatójával egyeztessen le számunkra, kérjen legyen szíves, látogatási lehetőséget a Napló Veszprémi Központjába, a központi szerkesztőségbe (Almádi út), ezekívül igen hálás lennék egy éjszakai nyomdalátogatás kivitelezéséért is. Fáradozását előre és tisztelettel megköszönöm, és várnék visszajelzést is kéréseim irányában. További jó munkát kívánva bízom a gyümölcsöző együttműködésben: xxxxx

legszívesebben azt mondanám neki, hogy engedje el magát, beszéljen úgy, ahogy a normális életben szokott és egyáltalán nincs szükség arra, hogy tisztelettel könyörögjön. aztán meg azt, hogy nem nagyon tudom, mit jelent egy nyomdalátogatás kivitelezése - én látogassak??. és hogy pontosan milyen visszajelzés kér a kérései IRÁNYÁBAN?? brrrrr... nem mellesleg, ez a hölgy magyartanár és amint írta is, az újságíró szakkör vezetője. és bár aprócska mentség, de legalább főszerkesztőként idézőjelbe tette magát...

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

10-01-31

reggel

2010. jan. 31. 21:40, a bejegyzést gaaljulianna írta | még nincsenek kommentek

amikor reggel - minden alkalommal egy órával korábban a kellemesnél - átjön, illetve a hálózsákjában áttipeg, hóna alatt valamelyik micimackó szereplő, a szöszi haja összevissza áll és göndörödik, a szája alvásszagú (büdi), a képe morcos, megáll az ágyam előtt, megkopogtatja a homlokomat, majd bemászik mellém...

... na azt imádom ...

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

10-01-30

good-bye kitty

2010. jan. 30. 18:46, a bejegyzést gaaljulianna írta | még nincsenek kommentek

ha valaki nem akarja saját magát agyon kínozni, akkor eszébe ne jusson hello kitty dvd-t venni a gyerekének, rokonának vagy saját magának!!! tudom, miről beszélek, mert mi kérem itten jól belefutottunk....

valami japán hülyeség ez is, tökéletesen amorf, kimondhatatlan nevű (rose bats maru, cinnamorol, pom pom  purin) szereplőkkel, akik nem beszélnek, hanem csak nyünnyügnek, hümmögnek és huhognak, mert hát a gyerekek tök hülyék, biztos nem értenék meg a párbeszédet. helyette egy narrátor leány dedós iskolás stílusban mondja a történetet, ha esetleg nem tudnánk követni a cselekményt, mert az annyira bonyolult. hozzá jár egy féltehetség főcím-dala, éppen nem hamis, de ez a legjobb, amit el lehet róla mondani. a sztorik pedig hihetetlenül primitívek, szájbarágósak, humortalanok. ennek ellenére (vagy éppen ezért?) egy egész iparág épült a hello kittyre... színvonal rulez!

úgy érzem, a mi dvd-nk majd véletlenül el fog tűnni. talán ellopják. vagy elviszi a cica (azt hiszem a cumival is ez szokott történni)

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

10-01-27

számol

2010. jan. 27. 22:37, a bejegyzést gaaljulianna írta | még nincsenek kommentek

na hát engem végképp nem lehet azzal vádolni, hogy sürgetem a gyerek fejlődését, még azt is megkockáztatom, hogy időnként vissza is fogom, amilyen vagyok.

ezek szerint tehát teljesen normális jelenség az, hogy a gyerekeket egyszer csak elkezdik érdekelni a számok.

nálunk a számolás már egy jó ideje téma. ma meg is kérdeztem tőle: bori, miért szeretsz számolni? mire ő: hogy ki tudom-e találni hogy mennyi.

akkor is.

vajon hol, hogyan és miért jön el az a pont, amikor a három csoki-ban a három kezdi el izgatni a gyereket és nem a csoki? ami finom, ehető, kézzel fogható, valóságos. a három meg ugye...

egyébként szerintem az én öt éves gyerekem már egy kicsit túlzásba is viszi, nem elégszik meg pl a 2 és a 3 összeadásával, 10 alatt már régóta összead és kivon. a múltkor elmondta a tanító barátnőm, hogy a 10-es átlépést hogyan magyarázzam el neki, már ha kérdezi. na tettem egy próbát: bori, mennyi 7+4, mire egy kis gondolkodás után közölte, hogy 11. na, ezzel sem kell bajlódni, simán átlépi a 10-et. aztán jött a szorzás, először csak a 2x4, 2x5 stb, majd a 3x3. ez először nem ment, de némi gondolkodás után elmagyarázta, hogy 3x3 az 3+3+3, tehát az 9. a legutóbb éppen a 10x7-en gondolkodott. ja, és rátalált a 0-ra is...

tipikus jelenet: ma épp trónolt a wc-n és kikiabált onnan: anya, 6+6 az 12, 7+7 az 14. muszáj volt ráparancsolnom: most azonnal mondd el hogy számoltad ezt ki! az ujjadon? a kis pimasz meg azt válaszolta: nem, a fejemből tudom.

ennyi. a fejéből tudja.

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

10-01-25

levegőt!

2010. jan. 25. 22:56, a bejegyzést gaaljulianna írta | 4 komment

nem hülyék ezek a brit tudósok, bár néha már gyanúsak ezzel a sok pasztőrözött bölcsességgel és kutatási eredménnyel, de abban tuti igazuk van, hogy ez itt egy rohadt depressziós időszak.

nem lehet mit tenni, agymosásra van szükség. venni egy agykefét, agyszivacsot és agymosóport és a sok csömör ember furkálódó, rosszindulatú, negatív, pesszimista megjegyzését, mely mint valami lepedék szinte észrevétlenül ráült az agyunkra, eltávolítani, lemosni, lekefélni. mielőtt elrákosodna.

és megpróbálni legalább egy icipicit, legalább naponta fél percig örülni annak, hogy luk van a fenekünkön.

(már akinek nem nőtt még be...)

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

10-01-21

ti férfiak 2

2010. jan. 21. 23:22, a bejegyzést gaaljulianna írta | 6 komment

ezt én sem hittem volna. meggondoltam magam. pedig az első epizód már el is készült. mégsem vagyok képes így, ebben a formában kitárgyalni őket. mert akármilyenek is, fiatalok, idősek, gazdagok, csórók, fárasztóak, morgósak, csalfák, de az enyémek és így vagy úgy szeretem őket.

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

10-01-19

ti férfiak...

2010. jan. 19. 22:36, a bejegyzést gaaljulianna írta | még nincsenek kommentek

láttam én már karón varjút, már csak koromnál fogva is, de az élet folyton hoz valami meghökkentőt. hogy éppen most mit, azt majd később, mindenesetre ez a valami arra késztetett engem, hogy emléket állítsak a magam szerény módján az elmúlt másfél évében az életemben felbukkant pasiknak. na nem mintha a korábbiak közül néhány nem érne meg egy misét (még a mohamedán is... hi-hi), de akkor azért csak egy húszas éveiben járó zsenge és romlatlan lányka voltam, mára meg már egy harmincas, gyermekkel rendelkező, zsenge és romlatlan nő lettem. szóval a lelkesedés és a férfiak iránti rajongás a régi, csak a tapasztalat tett bölcsebbé (pl. rájöttem, hogy a kissé szakadt, kócos pasikra bukom), hogy mára ez tökéletes elegyet alkosson. (jójó, ebben volt némi szarkazmus... de nem mondom meg hol).

na de a lényeg az, hogy akinek bármi köze volt hozzám az elmúlt időszakban, az féljen egy kicsit, mert ki lesz beszélve... :-)

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

10-01-16

jóóó

2010. jan. 16. 16:13, a bejegyzést gaaljulianna írta | 1 komment

álmos vagyok, viszont jókedvű

ilyen ez...

:-)))

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

10-01-12

belépő

2010. jan. 12. 22:19, a bejegyzést gaaljulianna írta | még nincsenek kommentek

el tudok képzelni jobb belépőt is egy új lakóközösségbe, mint hogy "a lány, akit a rendőrség keresett". nekem még ez is sikerült! mert hogy történt az, hogy az új lakásba költözésem előtt egy nappal két marcona rendőr végigjárta a háztömb összes lépcsőházát és engem kerestek, a nevemet mondták meg az autómra mutogattak. azért érdekelne, hogy az embereknek mi minden fordult meg a fejében: tuti drogdíler a csaj, vagy hogy a kislány, aki vele van, biztos lopott. aztán csak annyi van, hogy belecsúsztam egy másik autóba (autóval, nem gyalog... ha-ha), a másik autós (nő volt és ez mindent megmagyaráz) meg elhajtott, aztán rájött, hogy mégis jobban jár, ha feljelent. kábé ennyi a nagy sztori, de a lényeg az, hogy mégiscsak békés hely ez a balatonfüred, hogy terroristák és pedofil papok helyett lökhárítóbehorpasztó bűnözőket keresnek égen-földön aztán kérik őket számon, mint köztörvényes bűnözőket.

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

10-01-04

ajánlott küldemény

2010. jan. 4. 23:17, a bejegyzést gaaljulianna írta | 2 komment

tisztelt gaál julianna!

sajnálattal értesítjük, hogy ön a "megengedem, hogy szeressenek" elnevezésű tantárgy javítóvizsgáján ismét elégtelen osztályzatot szerzett. a fellebbezésnek természetesen helyt adunk, ám a tantestület véleménye szerint ön egyelőre esélytelen a tantárgy abszolválására.

hogy a további iskolai kudarcokat és a lehetséges boldogságot elkerülje, javasoljuk, hogy kizárólag rigolyás, bizonytalan, csóró és 12 évvel fiatalabb vagy foglalt alakokkal álljon továbbra is szóba, és kerülje a megalapozott egzisztenciával rendelkező, érett, intelligens, paramétereit tekintve tökéletesen önhöz illő férfiak társaságát.

eddig ebben, némi megingástól eltekintve, kimondottan sikeresnek bizonyult, a nyugodt jövőt és tenyéren hordozást ígérő kapcsolatoknak ígéretesen hamar tett pontot a végére.

maradok tisztelettel,

az Iskola

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

09-12-29

újabb sorozat

2009. dec. 29. 10:20, a bejegyzést gaaljulianna írta | még nincsenek kommentek

bori

by sz.b.s.

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

szeretet

2009. dec. 29. 9:33, a bejegyzést gaaljulianna írta | még nincsenek kommentek

"a szeretet az, amikor anyu látja aput a mosdóban, és szerinte apu nem is gusztustalan" (egy 6 éves)

"amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. érzed, hogy az ő szájában biztonságban van a neved" (egy 4 éves)

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

09-12-24

virágok, fürdőző ember és postaláda

2009. dec. 24. 21:32, a bejegyzést gaaljulianna írta | 2 komment

na persze, elfogult vagyok, már hogy ne lennék az, de szerintem ezek a rajzok TÖKJÓK!!!!

ma alkotta őket szekeres borbála sarolta művésznő. szabadidejében idegnyúzó szipirtyó és címzetes dumagép.

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

09-12-23

karácsony, mi más

2009. dec. 23. 22:10, a bejegyzést gaaljulianna írta | még nincsenek kommentek

József Attila: Karácsony

Legalább húsz fok hideg van,
szelek és emberek énekelnek,
a lombok meghaltak, de született egy ember,
meleg magvető hitünkről
komolyan gondolkodnak a földek,
az uccák biztos szerelemmel
siető szíveket vezetnek,
csak a szomorú szeretet latolgatja,
hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot,
fa nélkül is befűl az emberektől
de hová teszik majd a muskátlikat?
Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég
s az újszülött rügyező ágakkal
lángot rak a fázó homlokok mögé.

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

09-12-16

két éjszaka, öt csillag

2009. dec. 16. 22:17, a bejegyzést gaaljulianna írta | még nincsenek kommentek

nekem most 3 napig igen jó dolgom lesz

jó dolgom volt

mint amikor fekszik a delikvens a függőágyban

kempingágy volt, de kényelmes

gyönyörú testű néger férfiak legyezgetik

kínaiak voltak de jó testűek

és közben isteni koktélokat iszogat

narancsszörp volt

de

jó volt, hogy a niki nem horkolt, hogy megtudtuk, hogy ki lett a benkő felesége, hogy isteni kajákat ehettünk és rengeteget, hogy megmaszírozott egy pasi a twin peaksből (kicsi volt, kopasz és fura hangja volt), hogy kipróbáltam egy igazi frigidáriumot és mégsem.. (na de ez tényleg nem ide tartozik)

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

gyurrrrika

2009. dec. 16. 17:37, a bejegyzést gaaljulianna írta | még nincsenek kommentek

az én csibészképű unokaöcsikém így néz ki most, gondoltam, megmutatom

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

09-12-13

fitnesswellnesslochness

2009. dec. 13. 22:12, a bejegyzést gaaljulianna írta | még nincsenek kommentek

nekem most 3 napig igen jó dolgom lesz. mint amikor fekszik a delikvens a függőágyban, gyönyörú testű néger férfiak legyezgetik és közben isteni koktélokat iszogat. na nem egészen ez lesz, de kábé ennyire jó. ötcsillagos.

kéremszépen irigykedni és a lelkek mélyén utálni, mert úgy kerek az egész.

nikivel megyek. (ő nem írt bele engem a bejegyzésébe, de én sokkal jobbfej vagyok és beleírom őt)

ADIEU!

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

09-12-10

nekem füred...

2009. dec. 10. 22:22, a bejegyzést gaaljulianna írta | 3 komment

egy idézet jut eszembe, a nők lapja egyik rovatának a mottója, valami ilyesmi: tanuljunk meg vágyakozni az után, ami a miénk.
nekem kimaradt az az élmény, amint rácsodálkozom a nagy vízre vagy tamás-hegyi cserszömörcékre. a parttól két percre laktunk, sokszor csak lefutottunk a strandra, a tagore sétányon mentünk minden vasárnap a kerek templomba. családostul. papa, mama, gyerekek. jaj, néha rettenetesen öltöztettek minket, fehér szvetterbe, és amikor nyáron kicsit leégtünk, borzalmas volt a kontraszt a fejünk meg a pulcsi között. még fel is olvastunk a misén, azt mondjuk élveztem.
akkor még nem nagyon értékeltem azt, hogy a világ egyik legszebb helyén élek, ez olyan magától értetődő volt, sőt, nem értettem, miért kell hasraesni egy csomó víztől. nekem budapest volt a VALAMI, a földalattival meg a fényreklámokkal.
aztán eljött az a pont, amikor elkezdtem vágyakozni az után, ami az enyém. gimis lehettem, 16-17 éves. tökéletesen antiszociális, utáltam a pattanásaimat, a szorongásaimat, hogy nem merek megszólalni, hogy az osztályban minden csaj jobban néz ki nálam. minden nap busszal jártam haza, leszálltam a mólónál és végig sétáltam a tagore sétányon. terápiás volt, bár a pattanásaim nem múltak el tőle. mentem, mentem, ritkán találkoztam emberrel, csak néhány szívkórházi beteg lézengett arrafelé. akkor úgy éreztem magam, mintha egy másik bolygón lennék. jóban voltam az újságos bódéban a nénivel, megálltam nála trécselni kicsit, aztán battyogtam tovább. az se volt baj, ha éppen esett vagy fújt, ragaszkodtam a sétáimhoz.
egyik nap a sétány végében leültem a vízhez bambulni a balatont. kábé fél órája lehettem ott, amikor egy srác leült mellém. valamivel idősebb lehett nálam, megszólított, elkezdtünk beszélgetni. a nevére sem emlékszem, csak arra, hogy vonnegutról meg a pink floydról dumáltunk. aztán hazamentem. másnap megint arra mentem, megint leültem, de nem jött. aztán minden nap. pár nap elteltével ott volt megint, azt mondta, hogy jött ő, de én nem voltam ott. nyilván elkerültük egymást, mert akkor az őskorban még rendes telefonunk sem volt, nemhogy mobil. na de a lényeg az, hogy órákig dumáltunk. és hazakísért. most így vén fejjel már látom, hogy nyilván tetszettem neki, de akkor ez meg sem fordult a fejemben. megálltunk a kapunál, én meg elköszöntem és bementem. szegény, nyilván szeretett volna még valamit, de én akkor még el sem tudtam képzelni, hogy csók, randi meg ilyenek. többet nem találkoztunk.
 
a másik ami eszembe jut, azok a hajnali sétáim. isten tudja, hány éves lehettem, szerintem ez már gimi végefelé-után lehetett. még a partnál laktunk, az én szobám a padláson volt. ma tetőtérbeépítésnek mondják, akkor szimplán padlásszoba volt, az apám építette be házilag, nem is volt minden vízszintes meg függőleges, de ezt kifejezetten bírtam. igazi padlásablaka volt, pici, és ki kellett támasztani, nagy esőben meg be is ázott. ezért ha elkezdett esni, mondjuk éjjel, akkor már mentem is a lavórokért és tettem őket az ablak alá. félálomban is képes voltam az akcióra. jó alvó voltam, de volt egy időszak, amikor felébredtem hajnalban. imádom a hajnalokat. és mivel nyár volt, nem volt suli, felkeltem, és elmentem sétálni. minden nap úgy 4-5 óra felé. sétáltam egy órát, aztán hazamentem és aludtam tovább. nem tudtam betelni ezekkel a hajnalokkal. olyan volt, mintha valami szorongatna a gyomrom tájékán, hogy ez annyira de annyira jó, hogy ezt már nem is lehet kibírni, és mindjárt vége. a szagok, a fények, a hűvös, amiben ott érezni már a későbbi hőséget, a csend, hogy senki nem volt a parton rajtam kívül... egyszerűen függő voltam ettől az érzéstől és nem értettem, hogy mások ezt hogy képesek ezt végigaludni. azt, hogy indul egy újabb nap, hogy valami jön, történni fog. hogy most még lehet álmodozni és ábrándozni, és ezzel együtt mennyire izgalmas az, hogy még nem tudjuk, beteljesülnek-e ezek az álmok...
 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

Régebbiek | Végére »

A bal oldali listából egy időintervallum kiválasztásával megtekintheted az ahhoz tartozó bejegyzéseket.

Kis virág