jelentem a kiscsajt elkezdték érdekelni a negatív számok, már tudja, hogy 0-5 az minusz 5 és hogy 2-3 az minusz 1 és a múltkor azt kérdezte, hogy fél és fél az mennyi és fogalmam sem volt, hogy egyáltalán érti azt, hogy a féllel is lehet műveleteket végezni de lassan már semmin sem csodálkozom...
a kép önarckép, merthogy imád fényképezgetni és szerintem tökjóóóó
távol álljon tőlem, hogy egy kedves embert kibeszéljek, kicsit vacakul is érzem magam, de ami sok az sok. ma emailt kaptam valakitől valahonnan. bár személyesen nem ismerem, de levélben és telefonon már értekeztünk párszor, megkockáztatom, a tegeződés sem lenne elvetemült stílus. na így szól a levél:
Alulírott xxxxx, a xxxxx Gimnázium újságíró szakkörének vezetője, a suliújság "főszerkesztője" azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok Önhöz, kedves Julianna, hogy munkáltatójával egyeztessen le számunkra, kérjen legyen szíves, látogatási lehetőséget a Napló Veszprémi Központjába, a központi szerkesztőségbe (Almádi út), ezekívül igen hálás lennék egy éjszakai nyomdalátogatás kivitelezéséért is. Fáradozását előre és tisztelettel megköszönöm, és várnék visszajelzést is kéréseim irányában. További jó munkát kívánva bízom a gyümölcsöző együttműködésben: xxxxx
legszívesebben azt mondanám neki, hogy engedje el magát, beszéljen úgy, ahogy a normális életben szokott és egyáltalán nincs szükség arra, hogy tisztelettel könyörögjön. aztán meg azt, hogy nem nagyon tudom, mit jelent egy nyomdalátogatás kivitelezése - én látogassak??. és hogy pontosan milyen visszajelzés kér a kérései IRÁNYÁBAN?? brrrrr... nem mellesleg, ez a hölgy magyartanár és amint írta is, az újságíró szakkör vezetője. és bár aprócska mentség, de legalább főszerkesztőként idézőjelbe tette magát...
amikor reggel - minden alkalommal egy órával korábban a kellemesnél - átjön, illetve a hálózsákjában áttipeg, hóna alatt valamelyik micimackó szereplő, a szöszi haja összevissza áll és göndörödik, a szája alvásszagú (büdi), a képe morcos, megáll az ágyam előtt, megkopogtatja a homlokomat, majd bemászik mellém...
... na azt imádom ...
ha valaki nem akarja saját magát agyon kínozni, akkor eszébe ne jusson hello kitty dvd-t venni a gyerekének, rokonának vagy saját magának!!! tudom, miről beszélek, mert mi kérem itten jól belefutottunk....
valami japán hülyeség ez is, tökéletesen amorf, kimondhatatlan nevű (rose bats maru, cinnamorol, pom pom purin) szereplőkkel, akik nem beszélnek, hanem csak nyünnyügnek, hümmögnek és huhognak, mert hát a gyerekek tök hülyék, biztos nem értenék meg a párbeszédet. helyette egy narrátor leány dedós iskolás stílusban mondja a történetet, ha esetleg nem tudnánk követni a cselekményt, mert az annyira bonyolult. hozzá jár egy féltehetség főcím-dala, éppen nem hamis, de ez a legjobb, amit el lehet róla mondani. a sztorik pedig hihetetlenül primitívek, szájbarágósak, humortalanok. ennek ellenére (vagy éppen ezért?) egy egész iparág épült a hello kittyre... színvonal rulez!
úgy érzem, a mi dvd-nk majd véletlenül el fog tűnni. talán ellopják. vagy elviszi a cica (azt hiszem a cumival is ez szokott történni)
na hát engem végképp nem lehet azzal vádolni, hogy sürgetem a gyerek fejlődését, még azt is megkockáztatom, hogy időnként vissza is fogom, amilyen vagyok.
ezek szerint tehát teljesen normális jelenség az, hogy a gyerekeket egyszer csak elkezdik érdekelni a számok.
nálunk a számolás már egy jó ideje téma. ma meg is kérdeztem tőle: bori, miért szeretsz számolni? mire ő: hogy ki tudom-e találni hogy mennyi.
akkor is.
vajon hol, hogyan és miért jön el az a pont, amikor a három csoki-ban a három kezdi el izgatni a gyereket és nem a csoki? ami finom, ehető, kézzel fogható, valóságos. a három meg ugye...
egyébként szerintem az én öt éves gyerekem már egy kicsit túlzásba is viszi, nem elégszik meg pl a 2 és a 3 összeadásával, 10 alatt már régóta összead és kivon. a múltkor elmondta a tanító barátnőm, hogy a 10-es átlépést hogyan magyarázzam el neki, már ha kérdezi. na tettem egy próbát: bori, mennyi 7+4, mire egy kis gondolkodás után közölte, hogy 11. na, ezzel sem kell bajlódni, simán átlépi a 10-et. aztán jött a szorzás, először csak a 2x4, 2x5 stb, majd a 3x3. ez először nem ment, de némi gondolkodás után elmagyarázta, hogy 3x3 az 3+3+3, tehát az 9. a legutóbb éppen a 10x7-en gondolkodott. ja, és rátalált a 0-ra is...
tipikus jelenet: ma épp trónolt a wc-n és kikiabált onnan: anya, 6+6 az 12, 7+7 az 14. muszáj volt ráparancsolnom: most azonnal mondd el hogy számoltad ezt ki! az ujjadon? a kis pimasz meg azt válaszolta: nem, a fejemből tudom.
ennyi. a fejéből tudja.
nem hülyék ezek a brit tudósok, bár néha már gyanúsak ezzel a sok pasztőrözött bölcsességgel és kutatási eredménnyel, de abban tuti igazuk van, hogy ez itt egy rohadt depressziós időszak.
nem lehet mit tenni, agymosásra van szükség. venni egy agykefét, agyszivacsot és agymosóport és a sok csömör ember furkálódó, rosszindulatú, negatív, pesszimista megjegyzését, mely mint valami lepedék szinte észrevétlenül ráült az agyunkra, eltávolítani, lemosni, lekefélni. mielőtt elrákosodna.
és megpróbálni legalább egy icipicit, legalább naponta fél percig örülni annak, hogy luk van a fenekünkön.
(már akinek nem nőtt még be...)
ezt én sem hittem volna. meggondoltam magam. pedig az első epizód már el is készült. mégsem vagyok képes így, ebben a formában kitárgyalni őket. mert akármilyenek is, fiatalok, idősek, gazdagok, csórók, fárasztóak, morgósak, csalfák, de az enyémek és így vagy úgy szeretem őket.
láttam én már karón varjút, már csak koromnál fogva is, de az élet folyton hoz valami meghökkentőt. hogy éppen most mit, azt majd később, mindenesetre ez a valami arra késztetett engem, hogy emléket állítsak a magam szerény módján az elmúlt másfél évében az életemben felbukkant pasiknak. na nem mintha a korábbiak közül néhány nem érne meg egy misét (még a mohamedán is... hi-hi), de akkor azért csak egy húszas éveiben járó zsenge és romlatlan lányka voltam, mára meg már egy harmincas, gyermekkel rendelkező, zsenge és romlatlan nő lettem. szóval a lelkesedés és a férfiak iránti rajongás a régi, csak a tapasztalat tett bölcsebbé (pl. rájöttem, hogy a kissé szakadt, kócos pasikra bukom), hogy mára ez tökéletes elegyet alkosson. (jójó, ebben volt némi szarkazmus... de nem mondom meg hol).
na de a lényeg az, hogy akinek bármi köze volt hozzám az elmúlt időszakban, az féljen egy kicsit, mert ki lesz beszélve... :-)
álmos vagyok, viszont jókedvű
ilyen ez...
:-)))
el tudok képzelni jobb belépőt is egy új lakóközösségbe, mint hogy "a lány, akit a rendőrség keresett". nekem még ez is sikerült! mert hogy történt az, hogy az új lakásba költözésem előtt egy nappal két marcona rendőr végigjárta a háztömb összes lépcsőházát és engem kerestek, a nevemet mondták meg az autómra mutogattak. azért érdekelne, hogy az embereknek mi minden fordult meg a fejében: tuti drogdíler a csaj, vagy hogy a kislány, aki vele van, biztos lopott. aztán csak annyi van, hogy belecsúsztam egy másik autóba (autóval, nem gyalog... ha-ha), a másik autós (nő volt és ez mindent megmagyaráz) meg elhajtott, aztán rájött, hogy mégis jobban jár, ha feljelent. kábé ennyi a nagy sztori, de a lényeg az, hogy mégiscsak békés hely ez a balatonfüred, hogy terroristák és pedofil papok helyett lökhárítóbehorpasztó bűnözőket keresnek égen-földön aztán kérik őket számon, mint köztörvényes bűnözőket.
tisztelt gaál julianna!
sajnálattal értesítjük, hogy ön a "megengedem, hogy szeressenek" elnevezésű tantárgy javítóvizsgáján ismét elégtelen osztályzatot szerzett. a fellebbezésnek természetesen helyt adunk, ám a tantestület véleménye szerint ön egyelőre esélytelen a tantárgy abszolválására.
hogy a további iskolai kudarcokat és a lehetséges boldogságot elkerülje, javasoljuk, hogy kizárólag rigolyás, bizonytalan, csóró és 12 évvel fiatalabb vagy foglalt alakokkal álljon továbbra is szóba, és kerülje a megalapozott egzisztenciával rendelkező, érett, intelligens, paramétereit tekintve tökéletesen önhöz illő férfiak társaságát.
eddig ebben, némi megingástól eltekintve, kimondottan sikeresnek bizonyult, a nyugodt jövőt és tenyéren hordozást ígérő kapcsolatoknak ígéretesen hamar tett pontot a végére.
maradok tisztelettel,
az Iskola
by sz.b.s.
"a szeretet az, amikor anyu látja aput a mosdóban, és szerinte apu nem is gusztustalan" (egy 6 éves)
"amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. érzed, hogy az ő szájában biztonságban van a neved" (egy 4 éves)
na persze, elfogult vagyok, már hogy ne lennék az, de szerintem ezek a rajzok TÖKJÓK!!!!
ma alkotta őket szekeres borbála sarolta művésznő. szabadidejében idegnyúzó szipirtyó és címzetes dumagép.
József Attila: Karácsony
Legalább húsz fok hideg van,
szelek és emberek énekelnek,
a lombok meghaltak, de született egy ember,
meleg magvető hitünkről
komolyan gondolkodnak a földek,
az uccák biztos szerelemmel
siető szíveket vezetnek,
csak a szomorú szeretet latolgatja,
hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot,
fa nélkül is befűl az emberektől
de hová teszik majd a muskátlikat?
Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég
s az újszülött rügyező ágakkal
lángot rak a fázó homlokok mögé.
nekem most 3 napig igen jó dolgom lesz
jó dolgom volt
mint amikor fekszik a delikvens a függőágyban
kempingágy volt, de kényelmes
gyönyörú testű néger férfiak legyezgetik
kínaiak voltak de jó testűek
és közben isteni koktélokat iszogat
narancsszörp volt
de
jó volt, hogy a niki nem horkolt, hogy megtudtuk, hogy ki lett a benkő felesége, hogy isteni kajákat ehettünk és rengeteget, hogy megmaszírozott egy pasi a twin peaksből (kicsi volt, kopasz és fura hangja volt), hogy kipróbáltam egy igazi frigidáriumot és mégsem.. (na de ez tényleg nem ide tartozik)
az én csibészképű unokaöcsikém így néz ki most, gondoltam, megmutatom
nekem most 3 napig igen jó dolgom lesz. mint amikor fekszik a delikvens a függőágyban, gyönyörú testű néger férfiak legyezgetik és közben isteni koktélokat iszogat. na nem egészen ez lesz, de kábé ennyire jó. ötcsillagos.
kéremszépen irigykedni és a lelkek mélyén utálni, mert úgy kerek az egész.
nikivel megyek. (ő nem írt bele engem a bejegyzésébe, de én sokkal jobbfej vagyok és beleírom őt)
ADIEU!
A bal oldali listából egy időintervallum kiválasztásával megtekintheted az ahhoz tartozó bejegyzéseket.
